Az ikonfestészet évszázados hagyományokra tekint vissza. Bizonyos hagyományok szerint az első ikont maga Szent Lukács apostol festette (Hodigitria Istenszülő).

        Évszázadok óta alig változott az egész művészeti ág. Ez a festés technikájára és a tartalmára egyaránt értendő. Szép lassan kialakult egy mesteri folyamat, amit aztán írásba is fektettek, és egyházi berkeken belül szentesítettek és szabályoztak. Az ikonfestő sokáig az egyházi hierarchiában is jelentős rangot képviselt.

Az ikonok történetének azonban viharos momentumai is voltak -ikonrombolás időszaka. Ezt az időszakot a niceai zsinat zárta le, ahonnan is az ikonok elfogadottak és egyre inkább elterjedtek lettek. A templomokban ikon falakat -ikonosztázt- emeltek, a hivek hordozható ikonokat festettek maguknak. Ezek a szokások és hagyományok a mai napig élnek, sőt napjankban újult erővel virágzik az ikongráfia.

Az ikonfestészet Bizáncból, keleti kultúrkörből ered, s noha jelentős befolyással bírt a nyugati festészet fejlődésére, mindig is megmaradt keleti művészetnek.

Az ikonok készítésének tudása is hagyományosan, mesterről mesterre szállt. Mindig szem előtt tartva a hagyományt, és az ősi mestereket.

IAz ikonográfia keletről ered, fénykorát bizánci birodalomban élte. A nyugati kereszténységre, annak művészetére nagy hatással volt, mégis megmaradt keleti művészetnek. A görögkeleti, ortodox, görög katolikus templomok gazdagon díszítettek freskókkal, aranyozással, ikonokkal.

        Magyarországon a görög katolikusok, kisebb számban az orthodoxok bírják sajátjuknak az ikonok világát. A görög katolikusság a keleti kereszténységnek az a része, aki megartotta ősi, keleti ritusát, de vezetőjének elfogadta nyugati egyházfőt.

A görög katolikusok Magyarország keleti, észak-keleti részén koncentrálódnak, főbb központjaik: Nyíregyháza, Hajdúdorog, Sátoraljaújhely. Jómagam is görög katolikus egyházközség tagja vagyok. Templomainkban szinte kivétel nélkül ikonosztáz áll, otthonainkban is sok, egyre több, és egyre több kézzel festett hordozható ikon is megtalálható. Az itt élő embereknek mindennapjaihoz, hagyományaihoz és vallásosságához hozzátartozik az ikonográfia.

Ez a vallás igen sokszínű, mivel mindig aszzimilálta a helyi emberek kultúráját. Így az ikonfestészet is részben eltérő az egyes régiókban, mely bizonyos stílusjegyekben érhető utol, melyek az adott térségre jellemzőek.

A görög katolikusság a határ menti szomszádainkkal is összeköt minket: számos telepeülés a Felvidékről és a Kárpátaljáról is görögkatolikusnak vallja magát. Az ikonfestészet az orthodox testvéreinkkel is egy szorosabb kapcsolatot jelent.

Először is pácolás kerül a fa felületére, hogy az elkészült képmás fizikai hordozója esztétikus, és még inkább tartós, ellenálló legyen.

A fára kerül az ikon alapozása. Az évszázados módszer alapán először egy textilréteg kerül a táblára -a teljesen sima felületet végett. A tiszta vászon anyagot víz és nyúlenyv adott arányú keverékével ragasztjuk a táblára.

Ezután következik a krétaporos rétegek felhordása. Ehhez bolognai krétaport és a már említett természetes eredetű enyvet használjuk. Ennek is meg van a hagyományos keverési aránya. A rétegek felvitele is kitapasztalt rend szerint történik. A forró-meleg anyagot, a gesso-t ecsttel, egyik réteget a másik után, mindig egymást fedve és keresztezve kell kenni egymásra. Ezek között megint száradási időt kell hagyni -az ikon készítés hosszú folyamat.

Most, -ha minden réteg megszáradt- jutottunk el a tényleges festéshez. (Az alapozást le is lehet csiszolni, de néha a felhordás olyan szépen sikerül, hogy a felület, amit kaptunk teljesen sima.) A festés első művelete az előrajzolás. Némely festő karcolással viszi fel az ikon főbb vonalait, mi barna színű akvarellceruzát haszálunk, mely az alapot nem sérti, s a későbbi festékrétegek feloldják. Az alőrajzolás adja az ikonok mesteri kompozícióját, mely általában szimmetrikus, harmonikus, főbb elemei alapformák -mint kör, háromszög, oválisok.

A hagyományos technika szerint a festés is rétegezve készül. Mind az arc, mind a ruházat azonos színek sötétebb árnyalataiból a világosabbak felé rajzolódik ki -a sötéségből hívja elő az ikoníró a fényt. -Ennek teológiai, transzcendens jelentése és jelentősége is van. A legvégén -szinte- teljesen fehér árnyalatok adják meg a legvilágosabb, megcsillanó arc- és ruha részeket. Az egyes szín tartományok körül gyakori a fekete körvonal rajzolása, mely még nagyobb hatást és szindinamikát ad a képnek.

Szintén kiemelő hatás a háttér és a dicsfények aranyozása -bár eredetileg ez is teológiai tartalmakat hordoz. Az aranyozást sokféleképpen, sokféle módszerrel végzik. Mi tisztán a levkaszos alapra hordunk fel aranybronz pigmenteket. Ez elég egyenletes és sima aranyfelületet biztosít.

Az aranyozott háttére kerülnek aztán a glóriák körvonalai, és a feliratok. Minden ikonon az ábrázolt szent neve -vagy az ábrázolt ünnep is megtalálható.

Legvégül a festett felületet általában danmárlakkal fedjük le, hogy víznek ellenálló, és maradandó legyen az alkotás.